#23 - Ki vagyok én? tag Esztertől

avagy 20 kérdés önmagam bemutatására

Sziasztok!

A legutóbbi posztom óta nem lustálkodtam és már azon törtem a fejem, hogy mi legyen a következő tartalom a néhány tervezett közül, amit megosztanék veletek. Elsőnek valami lazább dolgot akartam, ami egy könnyed levezetés lehet a hosszú történetmesélésem után.

Végül Eszter, a Lélek Terápia bloggere által készített "Ki vagyok én?" tagre esett a választásom, amit később ő maga is kitöltött. Nagyon jó, olykor elgondolkodtató kérdéseket tett fel, amik már tavaly novemberben felkeltették az érdeklődésem. Úgy gondolom, hogy nem is lehetne jobb alkalom ennek kitöltésére, mint most, amikor épp visszatérés alatt vagyok és úgymond az énmárkámat akarom újraépíteni. Bár néhány témakört érinthetett például a korábban kitöltött 73 Vogue kérdéssor is, remélem nektek is tetszeni fognak a kérdések és a rájuk adott válaszaim, amik által jobban megismerhetitek a jelenlegi énem. 

1. Ha a horoszkópod alapján mutatkoznál be, mit lehet tudni rólad? 

Ha őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon követem a horoszkópot, csak annyit tudok hogy a születési dátumom alapján vízöntő lennék és vietnámi csillagjegyem meg sárkány. 

Most hogy így utánaolvastam, igazából nagy általánosságban igaz rám a vízöntő leírása, amit ezen az oldalon található leírás és Eszter válaszából szűrtem le.

Az oldalból kiindulva az, amit igaznak tartok magamra, hogy idealista személyiség vagyok, akit nagyon tud zavarni az igazságtalanság és az előítélet. A már rég idejét múlt megrögződéseket nem félek megkérdőjelezni és ha valami nagyobb hatalommal rendelkező politikus lennék biztos változtatnék egy-két dolgon, de mivel nem vagyok az, csak annyit tudok tenni, hogy itt leírom a gondolataimat a blogomon és biztos eljut egy pár emberhez, aki elgondolkodik a dolgokon.

Nem mondanám, hogy mindenkivel egyből megtalálom a közös hangot az introvertáltabb személyiségem miatt, mert vannak olyan emberek akikkel abszolút nem tudok mit kezdeni, de ha valaki hasonló beállítottságú és gondolkodású, mint én azzal egész jól el tudok beszélgetni. Ettől függetlenül emberek között, közösségben érzem jól magam és ki nem állhatom hosszú távon a magányt, még ha időnként egyedül is szeretnék lenni.

Mindenkiben a jót próbálom meglátni, de azért az emberismerő készségem se hagy sokszor cserben. Tudom, hogy mindenki küzd valami nehézséggel az életében, amiről kívülállóként nem tudhatunk, ezért nem is szeretek ítélkezni mások felett. Még ha elsőre lenne egy negatív véleményem is róla, inkább közelebbről megismerem ha van lehetőségem rá és csak utána alakul ki a végleges véleményem. Hiszen lehet hogy kívülről láthatunk például egy nőt aki nagyon elhagyta magát és hirtelen nagyon igénytelen lett, de lehet nem is olyan régen épp nemi erőszak áldozata lett és azon próbál túllépni és feldolgozni a saját érzelmeit. Vagy hiába láthatunk egy srácot, aki szinte minden másnap bulizni megy, mindenféle szerekkel él és vidámnak tűnik, de lehet a boldog álarc mögött egy mély depressziós megtört lélek bújt el. Szóval mindezek tudatában nem árt belegondolni, hogy amit elsőre láthatunk a másikból, az lehet egy hamis kép és nem lehet annak alapján ítélkezni.

Az is igaz, hogy jövő orientált vagyok, lenyűgöznek a technológiai és civilizációs fejlődések, jól bánok a "kütyükkel", ilyen téren is könnyen alkalmazkodok és minden új rendszert egy idő után egész hamar ki tudok ismerni.

Az önkifejezés és a kreatív alkotás is kifejezetten fontos számomra.

A rutin egy bizonyos pontig még egész hasznos, de amikor már azt érzem, hogy minden egyes napom ugyanolyan és kb. egy mókuskerékben szaladgálok, attól rosszul vagyok és keresem az új élményeket és ezáltal utazni is szeretek. Ha korlátlan pénzem és időm lenne rá, akkor be is utaznám a világot és új kultúrákat is szívesen megismernék. Az is sajnos előfordul, hogy a páromat és a barátaimat (a választott családomat) előrébb helyezem a valódi családomnál (konkrétan a szüleimnél). Független is vagyok és szeretem a magam útját járni. Ki nem állhatom azt amikor meg akarják mondani, hogy mit hogy csináljak. Nem bírom//bírnám elviselni ha korlátozni, elnyomni vagy birtokolni akarnának, még azt sem szerettem amikor gyerekként a szüleim megtiltottak olyan dolgokat amikre visszagondolva felnőtt fejjel se lett volna jogos. Nagy vonalakban ez lennék én. 

2. Ki volt és jelenleg ki a példaképed?

Igazából sose volt példaképem. Ezt én is úgy tudnám leírni, mint Klaudi, hogy természetesen vannak olyanok akikre ilyen-olyan okok miatt felnézek (pl. a nemrégiben elhunyt nagymamám), de főleg mostanában megpróbálom nem hasonlítgatni magam másokhoz. Nekem van egy elképzelésem magamról, hogy ideális esetben milyen lennék személyiség, karrier, magánélet terén és afelé próbálok haladni az életben. 

3. Milyen jövőről álmodoztál gyermekkorodban? Mi érdekelt és mi az ami a mai napig is megmaradt? 

Na ez egy elég vicces dolog, mert gyerekként szinte napi szinten változott a válaszom arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?". Mivel egyébként jó énekhangom van és általános iskolában nagyjából hetedik osztályig az iskolakórus tagja voltam, sokáig gondolkodtam hogy ilyen területen menjek-e tovább és legyek énekesnő, de aztán úgy voltam ezzel hogy ebből nem feltétlenül lehet megélni, hacsak az ember nem egy felettébb nagy tehetség. Gondolkodtam orvosi vagy biológusi irányba is, de az se volt nyerő, mert gimis koromban kellett rájönnöm, hogy a kémiával nem vagyunk barátok és nem is lennék eléggé szorgalmas tanuló ahhoz. Ezen kívül más is felmerült gyerekként az "álommunkák" között, mint a táncos vagy az ügyvéd, de végül egy olyan területen helyezkedtem el, ami fiatalabb koromban kifejezetten taszított, mert mivel nem tudtam róla sok mindent, "száraznak" gondoltam és sose gondoltam volna, hogy ilyen munkakörben kötök ki. Elég csak annyit tudnotok, hogy banki (jelzálog)hitel háttérterületen dolgozok. 

Gyerekként arról álmodoztam mindig, hogy édesanyámhoz hasonlóan nagyjából 24 évesen férjhez megyek és 26 évesen megszületik az első gyerekem az ideálisan tervezett kettőből. Viszont tekintve hogy 22-23 éves korom között lett egyáltalán olyan komoly párkapcsolatom, aminél a közös jövő és a jövőbeli családalapítás egyáltalán szóba jöhet, ez a terv valószínű hogy csúszni fog pár évvel. Főleg egymás még alaposabb megismerése, a szülőktől való teljes önállósodás és az anyagiak miatt. 

Mint korábbi posztjaimban is utaltam rá, gyerekként nagyon kreatív voltam, folyton álmodoztam különböző dolgokról és akkoriban születtek meg a fantasy világaim alapötletei is. Amikor még kevésbé voltak gyerekként barátaim, gyakran képzeltem el, hogy például egy vámpír vagy boszorkány vagyok (esetleg minden létező fantasy lény egyszerre) és/vagy az általam kitalált fantasy világ királynője. A királynői énemnek több férje és szeretője is volt (😂): Christopher volt az első férj, Arthur a második és valami Hidrolus is rémlik (aki később ebben a sztoriban is szerepelt, csak félbehagytam és átadtam folytatásra egy csajnak aki akkoriban blogregényeket kunyerált 😅). Egy idő után, főleg miután A Boldogság országa c. novellám eredeti javított verziója bekerült az általános iskolám évkönyvébe, a nagy kreativitásom az írásban éltem ki, ami a mai napig az életem része (bár most eléggé háttérbe szorult). 

4. Hogyan kezdődött a bloggerkedés iránti szenvedélyed? 

Nagyjából 2014-ben született meg az első blogom, amin csak és kizárólag az azóta törölt Carmina története nevű Csábításból Jeles fanfiction-ömet publikáltam. A történt egyébként jó ötlet lett volna, de mivel ilyen nagyon szappanopera-szerű bonyolult szálak voltak benne, egy idő után elvesztem benne. Mármint volt egy időszakom, amikor nem tudtam írni, majd mikor visszatértem rá, akkor már nem emlékeztem arra, hogy mit akartam abból kihozni, szóval ezért töröltem az egészet. Azóta csak egy általános iskolámban is járt füzetben maradt meg a történet eleje.

Csak arra emlékszem hogy az Avenida Brasil nevű, akkoriban tv-ben futó brazil telenovellában szereplő karakterről neveztem el a főszereplőm, akinek brazil és francia felmenői is voltak és valami misztikus múltja lett volna, mely megmagyarázta volna hogy miért a keresztanyja neveli. Ezen kívül a játékban szereplő Kentinnel jött volna össze, a Nathaniel nevű srácnak meg egy nagyon távoli rokona lett volna és a csaj keresztanyjának a francia háza alatt egy egész katakomba volt, melyben a lány és Nathaniel felmenőiről voltak ősrégi anyagok. Meg arra is emlékszem, hogy azért kezdtem el erről füzetben sztorit írni, mert az akkori egyik osztálytársam is elkezdett egy regényt írni egy A5-ös méretű spirál füzetben és mutatta nekünk. 

Nem sokkal később átköltöztem gportálra a The Stories of Anne oldalra, amin mint a neve is sugallja, szintén csak történeteket posztoltam. Ekkor viszont egyszerre nem csak egyet írtam, hanem többet is elkezdtem rajta publikálni. Egy ideig ezt fenn tudtam tartani, de egy idő után ezt is bezártam, illetve töröltem.

Utána folytattam az írást, de nem igazán volt rá egy külön platformom. Leginkább csak szerepjátékoztam (FRPG) és voltak próbálkozásaim hogy pár lánnyal összeálltam és közösen írtunk egy történetet úgy, hogy mindenkinek volt pár karaktere és gyakorlatilag szerepjátékoztunk és abból íródott meg a regény. 2017-ben is volt egy próbálkozásom, hogy ezen az oldalon, ahol most ez a blog van, itt publikálom az akkori történetötletemet, de mint korábban is említettem, az is behalt és később egy másik sztorimmal vontam össze. 

2019-ben mielőtt megnyitott volna ez a blog, láttam pár bloggert akik személyes blogot vezettek és olyat is, ami egyszerre volt személyes és történetes (ez utóbbira jó példa Leah és Abeth). Ez az egész nagyon tetszett nekem, én is szerettem volna magamnak egy ilyen felületet és úgy gondoltam hogy én is kipróbálhatnám magam egy ilyen blogban. Így hát egy idő után terápiás célzattal és mert nem volt jobb dolgom, megnyitottam ezt a blogom, ahol azóta is blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal. 

5. Milyen témákkal kezdtél az első blogodban? Milyen terveid voltak akkor?  

Mint az előző kérdésnél is kiderült, először szigorúan történetes blogger voltam és csak sokkal később csapódott hozzá a személyes, cikkírós, ajánlós, TAG-es, véleménykifejtős vonal.  

Különösebb tervem sose volt a blogolással. Akkoriban csak meg akartam osztani anoním módon a kreativitásomat a nagyvilággal és kiváncsi voltam, hogy milyen visszajelzéseket kapok az írásaimra.

Mikor megnyitottam ezt a blogom, akkor azt terápiás célzattal tettem és mert nagyon erős kényszert éreztem arra hogy végre be tudjak illeszkedni valahová. Egyetemen éppen egy olyan időszakon mentem keresztül, amikor az addigi társaságom magamra hagyott, sehol se találtam a helyem és akkor épp a blogger közösséget, konkrétan az akkori Blogzaholic csoportot néztem ki magamnak. Mentálisan se voltam a toppon (hiába voltam akkor is kapcsolatban, amivel kapcsolatban később rádöbbentem hogy az nem is volt annyira egészséges), amire később rájött a koronavírus járvány által generált stressz és a halálesetek gyászolása is. Akkoriban nagyon kellett egy platform, amire kiírtam magamból minden sz*rt is.

Most ez annyiban módosult, hogy már vannak olyan emberek akikre támaszkodhatok, így az ilyen nagyon személyes dolgokat vagy nagyon panaszkodós/hisztis gondolatokat inkább privátban osztanám meg az emberekkel, még akkor is ha könnyen osztok meg magamról dolgokat. Helyette inkább más típusú mélyebb bejegyzéseket rakok majd a figyelem középpontjába. Nem titkolt célom, hogy a jövőben jobban belemennék majd az elgondolkodtató, véleménykifejtős, tabudöntögető tartalmak világába. Egy idő után a történeteimhez is visszatérek és már egy komolyabb hangvételű blogot, illetve egy felnőttebb fejjel gondolkozó bloggert fogtok megismerni. 

6. Miben látod az erősségeid, mi az amire büszke vagy? 

Ami miatt a legbüszkébb vagyok magamra és ami miatt nem szabadulnék meg az engem ért atrocitásoktól az az, hogy lelkileg erős nő lett belőlem. Hogy még amikor a legmélyebb lelki állapotban voltam és olyan krizisben voltam, hogy akár eldobhattam volna az életem, akkor is kitartottam és nem adtam fel. Hogy még amikor élet a földbe próbál tiporni, lehet hogy ideiglenesen nincs energiám küzdeni ellene, de egyszer csak mindig sikerül felállnom és újrakezdenem.

Ezeken kívül azt is szeretem magamban, hogy rendkívül empatikus vagyok és főleg akikkel igazán törődök igyekszek segítőkész lenni. Illetve ahogy korábban is említettem, minden emberben próbálom mindig a jó oldalukat keresni (ami persze nem mindig célravezető) és ha meg is bántanak vagy megkérdőjelezhető módon viselkednek, akkor is próbálok a viselkedésük mögé látni, mert ugyebár mindenki küzd a kisebb-nagyobb démonaival.

Ninaa-hoz hasonlóan én is a konfliktuskerülő típusba tartozok, igyekszek a dolgokat békésen megoldani és nem is mindig értem azt amikor mások agresszióval reagálnak a kialakuló nézeteltérésekre. Természetesen én is emberből vagyok és van hogy én is kiabálok, káromkodok és beszólogatok másoknak ha valakinek sikerül felidegesítenie és/vagy nem hagy békén.

Képes vagyok mások boldogságának teljes szívemből örülni, még akkor is ha az adott szituációban más a helyemben nem így érezne.

Illetve az utolsó ami még eszembe jutott, hogy képes vagyok meghozni a nehéz döntéseket, amik az adott szituációban negatív érzéseket váltanak ki belőlem, de tudom hogy hosszú távon az a helyes döntés. 

7. Mik a gyengeségeid, amelyeket bátran vállalsz? 

Először is leszögezném, hogy nincsen olyan gyengeségem, amit szégyellenék, hiszen az is én vagyok. 

Eszterhez hasonlóan én is érzelmes vagyok és bár az egyben pozitív tulajdonság is, szinte teljesen át tudom érezni hogy a másik mit érezhet. Ezért sem viselem jól, ha valaki sírni vagy gyászolni látok.

Egy bizonyos pontig próbálok türelmes lenni, viszont amikor már nagyon elegem van, akkor nagyon ki tudok akadni. Főleg a munkám kapcsán merül fel néha bennem, hogy "Jézusom, ez a fiókos hülye?". Azt is nehezen viselem, amikor beszélek valakihez és azt érzem, hogy a másik nem is figyel rám és mintha a falnak jártatnám a szám. Különösen kikészít, ha épp beszélek és valaki a szavamba vág, de nem egyszer, nem kétszer, hanem minden áldott alkalommal, amikor hallótávolságon belül tartozkodunk egymáshoz (és most erősen utalok édesanyámra). Azt se szeretem, ha el van tervezve valami és az adott dolog mégsem a terv szerint tud alakulni.

Hangulatembernek is tartom magam, akit például a menstruációs ciklusa nagyon tud befolyásolni. Ovulációmig tartó időszakban vagyok a legmotiváltabb, a menstruáció előtti héten kezdek feszült és hisztis lenni, majd azon a héten amikor menstruálok, akkor gyengének és motiválatlannak érzem magam és olyankor nagyon nincs kedvem semmihez.

Sajnos az is jellemző rám, hogy ha valami nagyon felidegesít, akkor például csapkodom az ajtókat. Veszekedés során is van, hogy egy ideig kiabálok, majd mikor már belefáradok, akkor úgy teszek mintha a másik nem lenne ott vagy egyszerűen kisétálok onnan. Utána viszont nagyon tud zavarni, ha a másik még ott mondja magába a magáét. Például amikor anyummal van ez, akkor utána még van olyan, hogy egyedül van a szobában és magába még hangosan mondja, hogy de hát mindig ez meg az van, én ilyen és olyan vagyok és ott sopánkodik magának.

Továbbá főleg mostanában vettem észre magamon, hogy lassan fogok fel dolgokat vagy lassan esnek le dolgok, az uram nem véletlenül becéz Internet Explorernek is (😅).

Ezen kívül biztos vannak még gyengeségeim vagy negatív tulajdonságaim, de hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. 

8. Mit jelent számodra a blog? Mi az ami változott az elmúlt években a blogolásodban? 

Egy helyet ahol kifejezhetem magam és megoszthatom a kis világom a külvilággal. Ahol minden gondolat és ötlet, ami megfogalmazódik bennem és azt gondolom hogy hasznos lenne vagy szeretnék megosztani, azt átadhatom másoknak. A komolyabb témáimmal szeretnék edukálni/elgondolkodtatni embereket és segíteni olyanoknak, akik esetleg hasonló cipőben járnak. A lazább bejegyzéseimmel pedig csak szórakoztatni szeretném az olvasóimat, mosolyt csalni az arcukra. Közben pedig jobban megismertem magam, személyiségileg és gondolkozásmódilag is fejlődtem és bloggertársaim személyében új barátokat is szereztem ❤️.

Azt hogy, hogyan változott a blogolásom az évek során, arra az 5. kérdésre adott válaszomban is kitértem, szóval a konkrétumokat nem írnám le újból. Csak annyi, hogy először csak a történeteimet osztottam meg, majd bejöttek a lazább szórakoztatóbb cikkek, aztán főleg a járvány alatt jöttek be az egyre mélyebb, személyesebb és komolyabb posztok.

Ahogy változtam és komolyodtam, úgy változott picit a blogom is. Most pedig eljutottam arra a szintre, hogy a bátrabban akarjak írni a mélyebb, elgondolkodtatóbb és esetleg tabunak számító témákról is és hasonló(bb) vonalat képviseljek, mint Eszter. 

9. Mi az amit jelenleg szívesen megosztasz az olvasóiddal? Miért? 

Mindig olyan témákat és bejegyzéseket osztok meg, amik az adott pillanatban foglalkoztatnak és írásban is meg tudom fogalmazni a bennem lévő gondolatokat. Közben az csak pozitívum ha hasonló beállítottságú egyénekre találok. Az általam kiposztolt tartalmak mindig az aktuális énemet tükrözik és igyekszek is mindig önazonos lenni. 

Tehát egy bizonyos határig az életeim fontosabb mozzanatait, személyes gondolatokat és az élményeimet. Eszterhez hasonlóan engem is foglalkoztatnak a társadalmi kérdések és a társadalom által tabusított témák, amikről mint korábban is utaltam, a későbbiekben tervezek is írni. Úgy gondolom, hogy vannak bizonyos témák, amikről a társadalom nem akar beszélni, de mégis fontos lenne ha lenne azokról kultúrált kommunikáció. Bizonyos kérdésekben egy tükröt helyeznék az olvasóim elé, felnyitni a szemeket és minimálisan elgondolkodtatni az embereket, hogy az aktuális véleményük az adott témában valóban helytállóak-e. Későbbiekben tervezek visszatérni a történetíráshoz is és természetesen az egyéb posztjaim is maradnak majd. 

10. Melyek a kedvenc filmjeid/sorozataid/könyveid/zenéid?

Film: Az Érdekességek modulhoz képest változatlan módon a The Host és a Marvel filmek. Viszont szerettem még a Harry Potter, a Titanic, a Dirty Grandpa, Look Both Ways, Purple Hearts, The King's Speech, The Machine, The Notebook, Oppenheimer és What Happened to Monday filmeket is. Az utóbbi időben mondjuk nem is néztem annyira sok filmet, mert inkább sorozatos vagyok. 

Sorozat: A TV Time-os appomon jelenleg az alábbiak vannak az Örök kedvencek listámon:

Money Heist: Korea - Joint Economic Area, 1899, House of the Dragon, Foundation, Sense8, The 7 Lives of Lea, Brave New World, Osmosis, Dynasty (annyira nem, de jó nézni), Snowpiercer, Bridgerton, Sex/Life, Batwoman, DC's Legends of Tomorrow, Locke&Key, Titans, Squid Game, DROП, Westworld, Young Royals, Heartstopper, Beforeigners, Shadow and Bone, You, Superman&Lois, The Irregulars, Tribes of Europa, Druck, Tidelands, I Am Not Okay With This, When They See Us, La Révolution, Chernobyl, We Are The Wave, Looking for Alaska, Skam NL, Skam España, La casa de papel, Skam Italia, Lucifer, wtFock, Warrior Nun, Victoria, Unorthodox, Timeless, The Witcher, The White Queen, The White Princess, The Spanish Princess, TVD univerzum, The Umbrella Academy, The Society, The Royals, The Rain, The Magicians, The Handmaid's Tale, The Gifted, The End of the F***ing World, The Flash, The Crown, The 100, Teen Wolf, Tell me a story, Supergirl, Stranger Things, Stitchers, Skam France, Siren, Salem, Sex Education, Riverdale (inkább az eleje), Reign, Ragnarok, Quicksand, Once upon a time, Agents of S.H.I.E.L.D., Marvel's Runaways, Lost Girl, Krypton, Killing Eve, Humans, Gotham, Game of Thrones, Euphoria, Emerald City, Elite, Dark, Cursed, Carnival Row, Shadowhunters, Blindspot, Black Mirror, Baby, Altered Carbon, The Shannara Chronicles, A Discovery of Witches és 13 Reasons Why.

Könyv: Az elmúlt pár évben nem nagyon olvastam könyvet és nem is tartom magam annyira nagy könyvmolynak, szóval erre nem igazán tudok releváns választ adni. Gyerekként a Harry Potter könyvek által kaptam rá az olvasásra. Aztán a Vörös Pöttyös könyveket is kedveltem, melyek közül Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája volt a kedvenc. Meg bár mikor olvastam akkor annyira nem tetszett, de így felnőtt fejjel Jane Austen Büszkeség és balítélet könyve is jó volt.

Zene: Én zenei mindenevő vagyok, ha figyelemmel követitek a bal oldali modulban lévő legfrisebb kedvenceimet, akkor ezt ti is láthatjátok. Talán a jazz az, amit kevésbé szeretek, de minden mást szívesen hallgatok attól függően hogy milyen hangulatom van. Viszont mikor legutóbb összekötöttem a Spotify-om a Bumble (társ-, barát- és munkakapcsolat kereső) appal, akkor az alábbi előadókat dobta fel hogy a leggyakrabban hallgattam az utóbbi időben: Audiomachine, Essenger, Ramin Djawadi (Sárkányok háza sorozat miatt), Alesso, Stadiumx, Twenty One Pilots, The Weeknd, Depresszió, Chase Atlantic, Keanu Silva. Ha valakit érdekel, akkor itt a Spotify profilom, ahol lecsekkolhatjátok a lejátszási listáimat. 

11. Mi tesz a leginkább boldoggá? 

• Ha a szeretteim egészségesek, boldogok és nem kell nélkülözniük. 

• Amikor a párommal vagyok és együtt gyűjthetjük a közös élményeket. 

• Amikor a barátaimmal beszélgetek és velük is tölthetek minőségi időt. Legyen az csak egy laza délutáni közös bubble tea ivás vagy hajnalig tartó bulizás. 

• Bár ez mostanában eléggé a háttérbe húzódott, de amikor írhatok és alkothatok. Ha van türelmem hozzá, akkor az ilyen nagyon odafigyelős vagy időigényes dolgokat is nagyon tudom élni (pl. videóvágás, komplexebb képszerkesztés, sorozat feliratozás). 

• Amikor a dolgaim az eltervezettek szerint haladnak és semmi olyan sem történik, ami lehozna az életről. 

• Ha az életem különböző területei kiegyensúlyozottak: nem hajszolom túl magam a munkában, tudok eleget pihenni, a számomra fontos emberekkel elég időt tudok tölteni és még a kis hobbijaimra is jut idő. 

• Ha a szabadban sétálok, új helyekre is eljutok és ezáltal új kultúrákat is megismerek.

• Egyébként egy egyszerű vicces videó vagy jó zene is jobb kedvre tud deríteni. Az alábbi videótól például évekig röhögőgörcsöt kaptam és a mai napig is kuncogok rajta. 

12. Írj öt érdekességet magadról, amelyet szívesen megosztanál az olvasóiddal...

Bár időnként össze szoktam szedni magamról random tényeket, most is megosztanék akkor veletek egy adagot: 

1. Gyerekként ovis koromban az udvaron volt egy fa repülő. Pár gyerekkel együtt azon szórakoztunk, hogy arról ugráltunk le. Na mire én sorra kerültem, kicsit nagyobb lendülettel ugrortam le és a homlokomat telibe belevertem a szemben lévő fa törzsébe. Nem kell mondanom, hogy vérzett is és évekig látszódott is ennek a hege. Mostanában nem nézegettem a homlokom, hogy ott van-e még, de legutóbb a párom mintha azt mondta volna, hogy nem látja. Később már általános iskolás voltam, amikor a Deres bácsi telkén beleléptem egy kavicsos lyukba, amiben korábban egy oszlop állt és végigkarmolta a lábszáram. Az is tiszta vér volt, de szerencsére az nem hagyott nyomott, csak akkor fájt és csípett.  

2. Annak ellenére, hogy írásban megtaláltam a hangom, a versírás nagyon nem az én világom. 

3. Korábban is említettem, de nagy családom van és 23 évesen eljutottam odáig, hogy van pár olyan unokatestvérem, akiknek már van unokája. Ez abból adódik, hogy a szüleim és a testvérei között nagy volt a korkülönbség, én is későn születtem vagy a rokonok vállaltak korán gyermeket. 

4. Ha egy zene nagyon megfog, akkor egy ideig képes vagyok folyamatosan azt hallgatni és/vagy azt dúdolgatni. Egyszer volt olyan, hogy itthon folyton Adele egyik száma ment (vagy a Skyfall vagy a Hello, már nem emlékszem), amit a bátyám egy idő után megelégelt és rámszólt hogy már nagyon unja és kezdi megutálni. Akkor a kb. 13 évvel idősebb bátyám is itthon élt és mindketten kihangosítva hallgattunk zenét. 

5. Ha valamibe nagyon belemélyedek, akkor kizárom a külvilágot és ha valaki mégis akar tőlem valamit, akkor képes vagyok nagyon ingerülten reagálni és azt mondani, hogy hagyjon békén mert épp benne vagyok valamiben. Illetve ha valamibe nagyon belemélyedek, akkor képes vagyok órákig megállás nélkül azt csinálni és elfeledkezni az óránkénti 5-10 perces szünetről. Munkahelyemen is van olyan, hogy hiába tudom hogy kijárna nekem a szünet, előfordul hogy ebéd után egészen 3-4 óráig nem is állok fel a helyemről, csak ha hirtelen azt veszem észre hogy el kell mennem a wc-re vagy elfogyott a vizem. 

13. Milyen pozitív és negatív tapasztalatok értek a blogod megnyitása óta? 

Pozitív: A csajokhoz hasonlóan én is rengeteg embert ismertem meg a blogom és egyéb oldalaim által, aminek örökké hálás leszek. Bár a kikerült posztok száma nem ezt jelzi, idén lesz 4 éves a blogom, aminek kapcsán büszke vagyok, hogy még ha rövisebb-hosszabb időre eltűntem, sose hagytam abba a bloggerkedést. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy sose volt olyan, aki nagyon lehúzta volna blogom (legfeljebb csak nem olvasott) és szüneteim ellenére mindig volt olyan, aki várta már a visszatérésem és visszajelzések formájában támogatott. 

Negatív: Az egyetlen bloghoz köthető negatív tapasztalatom az volt, amikor egyszer megtalálta az összes akkor élő oldalam (és másokat is) egy troll (rooooland) és teleírta hülyeségekkel a komment szekciót és a chatet is, ami miatt egy ideig be kellett állítanom, hogy senki se tudjon írni. 

14. Hogyan viseled általában a kritikát? Hogy tudsz belőle építkezni? 

Ez igazából függ a kritika jellegétől:

Ha negatív és igazából csak az a lényege, hogy "ez egy rakás sz*r", amiből nem is tudok levonni semmilyen tanulságot, akkor azzal nem tudok mit kezdeni. Ezek persze van, hogy rosszul tudnak esni ha találkozok ilyennel, de általában igyekszem figyelmen kívül hagyni őket vagy ha nagyon trágár akkkor törölni-tiltani.

Ha viszont építő (mint például amit INK & DRINK nemrégiben írt a blogomról), akkor abból levonom a tanulságokat és amit valóban jogosnak érzek, azokat tanács jelleggel próbálok megfogadni, ami pedig nem ingem, nem veszem magamra. Amit pedig jól csinálok, azt ugyanúgy folytatom, mint előtte. 

Konkrét INK & DRINK kritikából kiindulva, ő például megkérdőjelezte, hogy az oldalmodul és a fő modul miért nincsenek egy magasságban, ami még az előző kinézet miatt lehetett így és ezt követően én addig szuggeráltam azt a részt, hogy végül engem is kezdett zavarni és kijavítottam.

Aztán szóvá tette, hogy számára ez a dizi már túlságosan is minimalista, amit nem vettem magamra és változtattam rajta, mert direkt akartam most ilyen egyszerűt és tompább színűt. Ahogy azt sem vettem magamra, hogy nem érezte logikusnak, hogy az oldalon csak a legfőbb menű rész angol nyelvű és gyakorlatilag arra mutatott rá, hogy ez kicsit "Why beszélsz half angolul?" stílus. Már nem tudom, hogy anno pontosan miért döntöttem így, de igazából nekem így tetszik, szóval it'll be fine.

Arról is írt, hogy a Lady of Wynessa modulom neki nagyon tetszett és főleg a szerepjátékos rész számára egyedi volt és ilyent még nem is látott. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm, hogy ezt hogy felsoroljam a szerepjátékos karaktereimet még Dalma egyik régi már bezárt blogján (és még valami Princess and the Pauper blogon) láttam és annyira megtetszett az ötlet, hogy én is összegyűjtöttem a karaktereimet.

Arra is rámutatotott, hogy az utazás- és az olvasónaplót rég frissítettem, így közben azoknak a frissítése is megtörtént.😀

Később rámutatott, hogy főleg az utóbbi néhány bejegyzésem számára túlságosan tömény lett és érdemesebb lenne jobban tagolnom a bejegyzéseimet, főleg a hosszabb posztjaimnál. Ezt részben jogosnak éreztem, mert főleg a legutóbbi bejegyzésem marha hosszú és számomra is tömény volt, szóval legalább azt már kicsit átformáztam és a jövőben ahol logikusnak érzem majd, ott próbálok majd jobban tagolni. 

Megemlítette még, hogy jól tudom a blogomon közvetíteni magam, amit jó volt hallani. Persze emberből vagyok, szóval van az oldalon csekély mennyiségű helyesírási hiba is. Illetve arra is rámutatott, hogy nem szerencsés, hogy ennyi szünetet tartottam a blogom nyitása óta és majdnem 4 év alatt csak 22 poszt készült, amivel teljesen egyet tudok érteni, szóval mostantól próbálok konzisztensebb lenni. 😉

Végül pedig érdekességképpen megosztott egy koktél receptet, hogy ha a blog egy ital lenne, akkor érzésre szerinte az lenne. Ezt majd egyszer mindeképpen megcsinálom és megkóstolom. 

15. Van olyan, amelyet sosem osztanál meg az olvasóiddal? Mik a Te tabutémáid? 

Ilyen szempontból elég nyitottnak gondolom magam, de így is vannak olyan dolgok, amiket nem osztanék meg a saját és a főleg a környezetem privátszférájának megőrzése miatt. Bár osztottam már itt nagyon személyes bejegyzéseket is, de a magánéletem még annál is személyesebb vagy nagyon intim részleteit nem osztanám meg.

Hacsak az illetőnek nincs saját blogja vagy már meglévő online jelenléte (pl. tiktokker vagy kisebb influencer), nem említenék meg embereket úgy, hogy egyértelműen beazonosíthatóak lennének, főleg ha a megosztott információ negatívan hatna rájuk. Például az egyik exemet is csak Kes álnévvel emlegettem a blogomon. Fontos volt az elmesélt történet szempontjából, nem akartam mindig csak körbeírni, de a valódi nevét se akartam elárulni. Ha a jövőben hasonló sztorit mesélnék el, ahol egy ismerőst kell megemlíteném, akkor is csak álnévvel fogom azokat átadni nektek vagy például édesanyám is csak úgy jelenne meg, hogy "az anyum". A korábbi posztomban említett Anna ismerősömet is csak azért említettem úgy, mert neki volt már meglévő online jelenléte és nem osztottam meg róla semmi olyant. Evi barátnőm meg neki az a beceneve és igazából bárki lehetne az ismerőseim közül. 

Ehhez hozzátartozik az is, hogy például ha jövőben férjhez megyek, akkor az esküvőmnek a dátumát és helyét csak utólag osztanám meg, nehogy valami random alak meghívatlanul beállítana hozzánk. Illetve ez igazából az utazásokra is igaz, hogy a nagyközönségnek csak utólag számolnék be róla, valós idejű tartalmak pedig csak a barátoknak és ismerősöknek látható.

Klau is írt erről, de ha lesznek gyerekeim, akkor őket én se raknám a kirakatba. Olyan képeket lehet még megosztanék, amin nem látszik (teljesen) az arcuk és ezáltal nem beazonosíthatóak, de azt se akkor amikor például anyaszült meztelenül fürödnek. Írni is felületesen írnék róluk, leginkább általános dolgokat amik akár segíthetnek más anyukáknak is. Viszont nem akarok nekik már azelőtt online jelenlétet csinálni, hogy nekik lenne ebbe beleszólásuk. Majd ha kb. tinik lesznek és lesz saját social media felületük (már ha akarnak csinálni), akkor majd eldöntik hogy mit akarnak megosztani. Egyáltalán felvállalják, hogy én vagyok az anyjuk és szeretnék a blogos felületeimen való megjelenést vagy sem. Ha majd szeretnék, akkor majd utólag legalább tini fejjel megosztják a kiskori képeiket, ha akarják. Viszont ha úgy döntenek, hogy felnőttként se rakjam őket a kirakatba, csak a családnak, barátoknak és közelebbi ismerősöknek osztanák meg az életüket, akkor előre is kérnék mindenkit, hogy tartsák tiszteletben a privátszférájukat. Nem tartozok senkinek se azzal, hogy bemutassam neki a gyerekemet, csak azért mert én blogolok és az internettel megosztok dolgokat. Az egy dolog, hogy az én életemről és érzéseimről írok, de amint már egy harmadik fél bekerül a képbe, már az ő véleményét is figyelembe kell venni és neki kell eldönteni, hogy mit szeretne megosztani a nyilvánossággal. 

Az aktuális munkámról is óvatosan írok. Nem azért, mert annyira nagy titok lenne, hogy melyik bankban vagyok (jelzálog)hiteles (mert ha valaki levadássza a LinkedInem az egyből látja hogy hol milyen pozicióban vagyok, de mégsem akarom külön kiemelni), hanem nem akarom, hogy az általam megosztott tartalmak negatív hatással legyenek a munkahelyemre, belső üzleti titkot se akarok elárulni és azt se, hogy az emberek ezek alapján ítélnek el a munkahelyemet, ami miatt bajba kerülhetek. Illetve nem feltétlenül akarom, hogy egy random ügyfél indokolatlanul zaklasson, hogy találkozhatok az ő ügyletével és pozitívan bíráljam el. Nem mintha ezt kinézném bárkiből, de ilyet akkor se tehetnék, ha a csillagokat is lehoznák a kedvemért. 

16. Hogyan látod magad öt év múlva? 

Nehéz erre olyan választ, ami teljesen lefedné a valóságot. Még ha az ember igyekszik is megvalósítani a terveit, az élet mindig tud váratlan fordulatokat mutatni.

Akkor 28-29 éves leszek és igazából arról igazából egy régi 2019-es bejegyzésemben is írtam. Akkor írtam a házasság és gyerek témáról és jelenleg úgy érzem, hogy addigra ezek meg fognak valósulni. Mármint nagyon váratlan dolognak kell történnie, hogy addigra ne legyek férjnél és talán addigra a körülmények is meglesznek a babaprojekthez. Karrier szempontjából végül nem teljesen a végzettségemnek megfelelő területen helyezkedtem el. Egy részem szeretné, hogy a baba projektig a jelenlegi munkahelyemen maradjak, de ha az élet úgy hozza, hogy ez nem így lesz, akkor annak is biztos lesz oka.  

Az életemet, a blogomat, írásaimat és egyéb hobbijaimat is szeretném addigra fixen helyretenni. Ennél többet pedig nem tudok mondani, csak hogy a jelenben megteszek minden tőlem telhetőt, aztán majd meglátjuk mi lesz. 

17. Milyen félelmeid vannak? 

Igazából több félelmem is van, de ha jobban belegondolok, akkor ezek legtöbbje azzal kapcsolatos, hogy én halok meg vagy elveszítem a szeretteimet.

Engem nagyon meg tud viselni a huzamosabb ideig tartó magány és viszonylag könnyen tudok kötődni az emberekhez, így ezért is hoz le az életről, ha elveszítem azokat az embereket, akik egy időben fontos részei voltak az életemnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az is megvisel ha valaki egy nap csak fogja magát és kisétál az életemből.

Viszont a legnagyobb félelmem az, hogy egyszer én is meg fogok halni. Ha megtehetném, akkor lennék valami természetfeletti, aki többszáz évig él fiatal testben és szerintem az a néni leszek, aki a halálos ágyán is pánikolni fog a halálának gondolatától és azt fogja hajtogatni, hogy "Nem akarok meghalni!". Egyszerűen amikor belegondolok a halálba és mi lehet a halál után, akkor feláll a hátamon a szőr és kiráz a hideg. Valóban van-e a halál után egy túlvilág, ahol békében létezhetünk vagy a saját szemszögünkből nézve egyszerűen megszűnünk létezni és olyan lesz, mint mielőtt megszülettünk volna. Ez a gondolatmenet mindig ilyen testen kívüli furcsa érzést vált ki belőlem, mert számomra felfoghatatlan, hogy egyik pillanatban érző-lélegző lények vagyunk, a másikban pedig a nagy semmi és csak a földi maradványaink (van hogy az se teljesen) és a szeretteinkben élő emlékek maradnak hátra belőlünk, miközben az emberiség élete még megy tovább. Például nem tudok úszni (jelen pillanatig se tudtam megtanulni) és a mélyebb víztől azért félek, mert attól félek hogy abba belefulladok és ott halok meg. Meg ha megmar egy mérges kígyó, akkor is attól félnék, hogy attól halok meg.

Pókoktól, rágcsálóktól, százlábúaktól és hasonló állatoktól igazából nem is félek, egyszerűen csak erősen undorodok tőlük, ezért tartom távol magam tőlük. Meg persze a bizonytalanságtól is van enyhe félelmem, hogy mit tartogat a jövő. 

18. Milyen tanácsot adnál a jelenlegi önmagadnak? 

• Légy magabiztosabb és határozottabb, legtöbb amitől szorongsz az csak alaptalan érzés és nem kell félni tőlük.Ha van valami gondolatod, ne félj hangosan kimondani őket a megfelelő embereknek.  

• Még ha minden reménytelennek is tűnik és az élet a földbe akar tiporni, akkor se add fel. Erős vagy, idővel minden rendben lesz. 

• Most már nem vagy egyedül, nem kell egyedül küzdened a démonjaiddal. Amikor kicsit összejönnek a fejed felett a dolgok, nem kell elvonulnod és egyedül szenvedned, nyugodtan oszd meg a gondolataid a barátaidnak, szeretteidnek, ne félj lelki támaszt találni bennük. Főleg ha fordított helyzetben viszonzod a gesztust, sosem leszel számukra lelki teher vagy energia vámpír, aki csak a negativitást hozza az életükbe. 

• Ha valaki tényleg fontos vagy csak simán szimpatikus számodra, nyugodtan tegyed meg te is az első lépéseket a viszonyotok erősítésére. Nyugi, nem leszel túlságosan nyomulós. 

19. Mi jár mostanság a fejedben? 

Az a helyzet, hogy az én fejemben szinte mindig túlságosan is sok dolog jár. Olyan is van hogy annyira sok minden, hogy az szinte lebénít és nem tudok foglalkozni a mindennapjaim dolgaival. 

Először is sokat foglalkozok a jövőről, hogy mit tartogat számomra és a szeretteimnek a jövő. Milyen életünk lesz, milyen körülmények között fogunk élni, elérjük-e a kitűzött céljainkat, boldog lesz-e mindenki. Ami most nem épp a legtökéletesebb, az idővel tényleg jobb lesz-e. Eljön-e majd az idő, hogy teljesen a hátam mogött fogom tudni hagyni a démonjaimat és kiegyensúlyozottabb leszek.  

Ezen kívül a társadalmi dolgok és az egész világ helyzete. A szomszédban zajló háború, a gazdasági helyzet, a politikusok értelmetlen döntései, a nem helyénvalónak vélt könyvek befóliáztatása, magyar pedagógusok és a közoktatás válságos helyzete, azok a témák amiket a társadalom tabusít és nem akar szóba hozni és még sorolhatnám. 

20. Miért vagy a leghálásabb? 

Elsősorban magamért, hogy mindvégig erős maradtam és sose adtam fel a küzdelmet, még akkor sem ha reménytelennek tűnt minden. Azok miatt, amiket egészen idáig elértem, az életem emlékezetes pillanataiért és olyan körülmények között élhetek, amivel viszonylag elégedett vagyok. Azért, hogy a párom az életem része lett, mert lassan már egy éve a lelkitársam a szó szoros értelmében, ott vagyunk egymásnak és inspiráljuk egymást, hogy minél jobb életet építsünk ki magunknak. A barátaimnak, legyenek akárhol, még akkor is, ha ritkábban beszélgetünk. Végül pedig nem utolsó sorban a családomért is, még akkor is ha hozták a múltban (és a jelenben is) olyan megkérdőjelezhető döntéseket, amikkel sokszor nem értettem egyet. Még ha a szüleim elhangzott szavai és cselekedetei nem mindig estek jól és volt hogy mély lelki sebeket is okoztak, tudom hogy mindennél jobban szeretnek és csak a legjobbakat akarják nekem és minden szerettüknek. 

(Forrás: A főkép jobb oldalán lévő kisképeket a Canva program beépített Pexels füle által találtam meg)