avagy az első vietnámi-magyar koprodukciós film
Sziasztok!
A mai nap egy egy olyan film ajánlóját hoztam nektek, ami már több mint egy éve közel áll a szívemhez. Ez pedig nem más, mint Az almafa virága nevű film, aminek a munkálataiban minimális mértékben közvetett módon a családom is közreműködött. Már amikor először hallottam erről a vietnámi-magyar koprodukciós alkotásról, akkor tetszett az elképzelés és felkeltette a figyelmem és hát nem is okozott csalódást. Nem véletlen, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már kétszer láttam a filmet és biztos, hogy a jövőben majd újra előkerül majd.
A mai bejegyzésben a jelenkor Budapestjét fogjuk végigbarangolni, kicsit vidékre és Vietnámba is elutazunk, miközben félig az 1970-es évekbe is vissza fogunk utazni.
Az almafa virága (korábbi munkacím: Budapest, ahol a szerelem kezdődik) az egy nagyjából 119 perces vietnámi-magyar koprodukciós film, melynek premiere 2023. feburár 16-án volt (bár már 14-én Valentin-nap alkalmából több moziban is volt egy premier előtti vetítés).
A film alapvetően két idősíkon játszódik, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Song Ha azért hogy többet tudjon meg a családja múltjáról, édesapja halála után a jelenben Vietnámból a magyar fővárosba, Budapestre utazik. Útja során megismeri a kis bohókás természetű Viktort, aki hű társa lesz a Magyarországon töltött kalandjai során és együtt egyre mélyebb ássák magukat a lány családjának történetébe, miközben a saját érzéseiket és gondolataikat is jobban megismerik és akár kialakulhat köztük a szerelem is.
Ahogy Song Ha és Viktor egyre több információt tud meg a kutatásuk során, annál jobban kezd kibontakozni a második idősík is, ami a hetvenes évek szocialista világába repít minket vissza. Ekkor Magyarország és Vietnám megállapodása ösztöndíj keretében lehetőséget biztosított a vietnámi felsőoktatás bizonyos diákjainak (szempont lehetett például az, hogy közeli rokon katonaként elhunyt a fronton), hogy a vietnámi háborútól (és annak hatásaitól) távol, a magyar felsőoktatásban folytathassák a tanulmányaikat és már diplomásként a hazájukba visszatérve a tudásukat felhasználva építsék újra a háború által megtépázott országukat. Ebben a történetszálban ismerhetjük meg Thien Nga és Tibor egyébként tiltott szerelmi történetét is, akik akkoriban az Agrártudományi Egyetemen ismerték meg egymást közös tanulmányaik során.
A két szerelmi történetet végigkövetve, így a hetvenes évek Budapestjét is megismerhetjük, illetve az akkori és a mai Vietnámba is betekintést nyerhetünk.
Főbb szereplők:
Song Ha (Nari Nguyen): A film jelenkori ágának a női főszereplője, akivel személy szerint kevésbé tudtam azonosulni, mert kissé semmilyen karakternek éreztem. Bár a film vele indul és technikai szempontból ő a legfőbb szereplő, kevésbé éreztem hogy a film története szempontjából annyira releváns lett volna. Alig tudtunk meg róla bármilyen háttérinfót, csak nagyjából annyit, mint amit fent leírtam róla és kicsit úgy is éreztem volna, mintha csak egy külső mesélő lett volna, akinek csak annyi a szerepe, hogy egy bizonyos keretbe foglalja a filmet. Viktorral való viszonya pedig alapjáraton kis cuki lett volna, de sajnos nem nagyon éreztem köztük a kémiát és minimális szinten erőltetettnek és irreálisnak is éreztem azt az egészet, főleg mert a lánynak elvileg volt is valahol Vietnámban vőlegénye. A színészi játékkal se voltam annyira elégedett. Nem biztos, hogy Nari hibája (de ha igen, nem is egy tapasztalt szinésznőről beszélünk), de sokszor elég gyérnek éreztem a karakter érzelmi világát és olykor olyan volt, mintha csak egy robot lenne.
Viktor (Koltai-Nagy Balázs): A film jelenkori ágának a kisfiús kisugárzású férfi főszereplője, aki bár egy egész kedves, jópofa és kissé úriember természetű karakter volt, akivel alapjáraton nem lenne gond, de a filmben szerintem főleg az első jeleneteinél kissé túltolták a karakterét. Ezek a jelenetek elsőre eléggé cringe érzést váltottak ki belőlem, ahelyett hogy azt gondoltam hogy ez mennyire játékos és jópofa. Viszont a film vége felé ahogy egy komolyabbik oldalát is láthattuk és picit jobban megismertük, mégis elnyerte a szimpátiám és végül is sikerült megkedvelnem. A színésszel viszont végig elégedett voltam, látszott hogy azért nem egy tapasztalatlan színésszel volt dolgunk és egész jól elő tudta adni a karakterét.
Thien Nga (Dzhuliya Lam, Nguyen Nhu Quynh): A múltbéli szál női főszereplője és Song Ha nagymamája, akivel végig tudtam azonosulni a film nézése során. Bizonyos mértékig szerintem ő volt a legjobban felépített karakter és végig őszintén érdekelt is az egyébként szomorú sorsa. Dzhuliya ahhoz képest, hogy Narihoz hasonlóan ő is kezdő szinésznőnek számít, lenyűgözően jól előadta Thien Nga szerepét a karakter érzelmeit. Én legalábbis nagyokat pislogtam az érzelmesebb jeleneteken és amikor teljesen átéreztem amit a karakter abban a pillanatban érezhetett. Tiborral való szerelmi kapcsolatát is csillogó szemekkel néztem mivel köztük viszont nagyon éreztem a kémiát és el tudtam hinni hogy ők szerelmesek egymásba.
A film vége felé, amikor a karakter már idősebbként jelent meg, Nguyen Nhu Quynh NSND (Nghệ sĩ Nhân dân: a nép művésze) címmel kitüntetett szinésznő alakította és Quynh alakítása teljesen illeszkedett Dzulijéhoz, el tudtam hinni, hogy ugyanazon karakternek egy idősebb változatát látom magam előtt. Még akkor is, ha a nő csak nagyjából 2 jelenetben tűnt fel.
Tibor (Sütő András, Dunai Tamás): A múltbeli szál hősszerelmese és Song Ha nagypapája, akivel végig szimpatizáltam. Igazából róla is ugyanazokat a pozitív dolgokat tudom elmondani, mint Thien Nga esetében. Bár róla se tudunk meg nagyon sok dolgot, szerintem ő is hasonlóan jól felépített karakter volt, mint a szerelme. András mint egy tapasztaltabb színész természetesen nem okozott számomra csalódást. Nagyon jól alakította Tibor szerepét, teljesen át lehetett érezni a karakterben dúló érzelmeket és a drámaibb jelenetek is olyanok voltak, hogy tűkön ülve, csillogó szemekkel figyeltem és aggódtam Tibor sorsáért.
A film vége felé a karakter idősebb változatát néhai Dunai Tamás Jászai Mari-díjas színész alakította, aki érdemes és kiváló művész, illetve a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. Tamás bár nagyon kevés jelenetben tűnt fel és ha jól emlékszem nagyon meg se szólalt, ő is jó választás volt Tibor szerepére. Dunai Tamás viszont sajnos februárban tragikus hirtelenséggel, 73 évesen elhunyt és Az almafa virága volt élete utolsó filmszerepe.
Katalin (Juhász Jázmin, Takács Katalin): Főleg a múltbéli szál egy női mellékszereplője, aki Thien Nga egy barátnője volt az egyetemen és ezáltal Tibornak is egy közeli barátja. Jázmin által alakított fiatalabb változatában alapvetően egy vidám, de mégis anyaias barátnőt ismertünk meg, aki ha a helyzet megkívánta, akkor a játékosan kifaggatta a barátnőjét, de amikor Thien Nga a film egy pontján bajba került, akkor mindent megtett, hogy megvédje őt. Szimpatikus karakter volt számomra, mert látszott voltak bizonyos elvei, ami mellett akkor is kitartott, amikor akár bajba is kerülhetett miattuk.
A jelenkori ágban pedig úgy ismertük meg, mint Tiborék egy régi egyetemi társát, aki Song Ha-nak és Viktornak meséli el a múlt történéseit. Ekkor nem sokat látunk a karakterből, hogy a jelenben milyen ember lett, inkább a múlt történésein van a hangsúly. A jelenkori változatát Takács Kati szintén Jászai Mari-díjas szinésznő alakította, aki egyben érdemes művész is.
Thanh (Le Dániel Viet Tung, Hungmanh Bui): Szintén a múltbeli szál egy férfi mellékszereplője, aki Tibor egy közeli barátja volt és Katalin későbbi férje(?) lett. Ő az egyetlen olyan filmszereplő, aki esetében nem tudtam nagyon véleményt alkotni. Dániel által alakított fiatalabb verziójában elsőre egy tipikus a férfi főszereplő legjobb barátja szerepben ismertük meg, akit a történet alakulása során ismertünk meg kicsit jobban. Személyiségre nem azt mondom, hogy gyáva volt, de volt hogy túlaggódta a dolgokat és amikor szorult a nyaka körül a hurok, akkor akár a barátait is hátba szúrta, hogy a saját bőrét mentse, mert amit elárult titkot előbb utóbb úgy is kiderült volna. Emiatt a jellemzője és szerepe miatt kevésbé volt szimpatikus, de alapvetően nem volt rossz karakter, csak olyan karakter volt, aki nem mert kockáztatni és úgy szembe menni a szabályoknak, mint mondjuk Katalin.
Az idősebb verzióját Hungmanh Bui alakította, akinek annyira nagy szerepe nem volt azon kívül, hogy Katalin mellett ült egy kanapén és részt vett a múlt történéseinek mesélésében. Bár Takács Katival tudták hozni a fiatal verziójuk kémiáját, az idősebb szinészt nem tudtam volna elképzelni idősebb Thanh-ként. Ha nem olyan kontextusban láttam volna őt, ahogy bemutatták, nem tudtam volna összerakni, főleg mert az idősebb szinészt egy viszonylag alacsonyabb férfi is volt és a kisugárzása is más volt mint amit a Dániel alakított verzióban láttunk.
Érdekességek és egyéb történetek:
1. Bár a film munkálatai jóval korábban kezdődtek (kb. 5 éve), én 2022 nyarán szereztem tudomást róla. Nguyen Van Tien, aki a filmen vietnámi-magyar fordítóként és tolmácsként dolgozott és egyben a szüleim baráti társaságának egy tagja, tavaly szólt a szüleimnek is arról, hogy egy akkor még Budapest, ahol a szerelem kezdődik című filmen dolgozott és a film készítői szerveznének egy tesztvetítést, amire meghívna minket is. Ingyenesen megtekinthettük a félkész filmet, cserébe véleményeznünk kellett a látottakat.
Édesapámnak akkor nem volt kedve menni, így ketten anyummal és a szüleim itteni baráti társaságának néhány tagjával mentünk a zártkörű vetítésre, ami 2022. június 18. 14:00-kor tartottak meg a Toldi Mozi Nagytermében. Mikor megérkeztünk a helyszínre, akkor a személyazonosságunk igazolásával ellenőrizték hogy valóban rajta vagyunk a meghívottak listáján és bejelölték, hogy megérkeztünk és kiadták a jegyünket, melyet követően érkezési sorrendben helyet lehetett foglalni. Mikor nagyjából mindenki megérkezett, a készítők mondtak 1-2 mondatot és el is kezdődött a film, amivel kapcsolatosan akkor vegyes érzéseim voltak, összességében nagyon tetszett, még annak ellenenére is hogy még hiányzott belőle pár utószinkron, felirat és speciális effektus. Miután lement a film, a készítők és Tien is mondott pár gondolatot, melyet követően kioszottak fejenként két papírt. Az egyik egy titoktartási nyilatkozat volt, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy ne nagyon szivárogtassunk ki belsős infókat és legalább a film megjelenéséig ne spoilerezzük le a látottakat. A másik pedig igazából egy kérdéssor volt, amiben lényegében el lehetett mondani a véleményünket a filmről és a karakterekről, hogy mi az ami tetszett és mi az amiben lehetne még javítani. Illetve ki is kérték a véleményünket azzal kapcsolatban is, hogy a régi Budapest, ahol a szerelem kezdődik cím illik-e jobban a filmhez vagy Az almafa virága, mely során én tisztián emlékszem hogy én voltam az egyik olyan aki a jelenlegi Az almafa virága címre szavazott. A másik címet én valamiért hosszúnak és olyannak éreztem, hogy bármelyik más film címe is lehetne, így hát inkább Az almafa virága cím fogott meg, mert azért feltűnt a filmben az alma és almafa motívum is.
2. Később az utómunkák során Tien egy nap megkereste az édesapámat is és felkérte amatőr utószínkronhangnak egy vietnámban játszódó jelenethez egy háttérben elhangzó beszélgetés részeként (vélhetően mert apumnak olyan a hangja :D), melyet apum vállalt is. Bár közben láttam a film végleges verzióját, azóta se tudtam rájönni, hogy végül felhasználták-e apum hangfelvételét és ha igen, akkor pontosan mikor lehet hallani. Vagyis van sejtésem róla, de az a rész is alig tart pár másodpercig, háttérben hangzik el az az 1-2 mondat, így nem tudtam egyértelműen eldönteni.
3. A filmet végleges formában második alkalommal is megnéztem, mert kíváncsi voltam hogy végül milyen lett a vége. Miután megismertem az akkori párom, nem sokkal utána szóba került vele ez a film és előzetes alapján tetszett is neki a film elképzelése, szóval megbeszéltük, hogy megnézhetjük együtt a moziban.
Annyit tudtam, hogy 2023 Valentin-nap környékére tervezték a premiert és már alig vártam, hogy végre megjelenjen. Bár Valentin-nap alkalmából tényleg rendeztek vetítéseket, az urammal mégsem aznap mentünk, mert az egyik helyszínen azt tapasztaltuk hogy tele volt már a mozi és nincs már hely, a másik kiszemelt helyszínen meg túl kevesen voltak és az meg azért nem volt jó móka. Mint ahogy A menedékem c. posztomban is írtam, a filmet egy nappal később február 15-én néztük a Corvin Moziban vietnámi feliratos változatban. Ez így is élvezhető volt és igazából kissé poénos is volt hogy a hely tele volt vietnámi emberrel. Egyedül egy olyan rész volt, ami alapból vietnámi nyelven játszódott és rendes verzióban lett volna rajta magyar felirat, de itt nem volt. Ekkor ő kicsit bajban volt, de amikor a film után elmagyaráztam neki a lényeget, akkor szerencsére mondta, hogy ő is nagyjából annyit értett meg és összességében ugyanannyira tetszett is neki a film, mint nekem amikor először láttam. Így hát azt a napot is pozitívan zártuk és jó filmként emlékezünk vissza Az almafa virágára.
Értékelésem:
Ez a film sem tökéletes, vannak benne megválaszolatlan kérdések és kissé logikátlanul vagy inkább fogalmazzunk úgy hogy nem realisztikusan felépített szálak, de abból kiindulva hogy ez nem egy olyan költségvetésű alkotás volt, mint mondjuk a 3 órás Oppenheimer és nem tisztán profi szinészek alakították a szereplőket, összességével elmondható, hogy jó volt és nekem nagyon tetszett.
Miután már kétszer láttam a filmet, ha röviden kellene jellemeznem, akkor a happy enddel végződő ijesztően komoly és komikus jelenetek váltakozásának sokaságával kéne jellemeznem, amiben megjelenik a magyar és a vietnámi filmkészítési és cinematográfiai stílus is. Bár a komikusnak szánt jelenetek bennünk kicsit cringe érzést váltottak ki (anyumék a tesztvetítésen jópofának tartották), a komolyabb jeleneteket tűkön ülve néztük és szerintünk elég jó munkát végeztek azok kivitelezésében. Volt is egy jelenet, amit most nem spoilereznék le, de olyan szintű volt a feszültség és az egyik karakter annyira megfagyasztotta levegőt, hogy a párom szinte remegve, kikerekedett szemekkel, alig megmozdulva nézett, azért is mert kiváltott belőle egy kevésbé kellemes élményt. Az egyik érzelmesebb jelenetnél meg utólag mesélte és látszott is rajta, hogy hajszálon múlott hogy megkönnyezze, csak mire ez megtörtént volna, már egy másik vidámabb vagy legalábbis lazább jelenet jött. Én is megkönnyeztem volna, ha korábban nem láttam volna már egyszer (tesztvetítésen meg túlságosan koncentráltam). Mikor vége lett a filmnek és felkapcsolódott a mozi terem lámpája, akkor az uram út közben kifele egyből mondta is, hogy jobb volt, mint gondolta volna és megköszönte hogy ajánlottam neki és megnéztem vele a filmet.
Az almafa virága azért is áll közel a szívemhez, mert bár az édesapám már 1990-ben jött Budapestre és kevésbé volt már meg nála az a szigor, amit a filmben láthatunk, ő is ösztöndíj keretében jöhetett ide és szintén agrár területen csinálta meg itt a PhD diplomáját (és az édesanyám meg pár évvel később követte őt ide a bátyámmal). Így lett egy elképzelésem, hogy neki és rengeteg másik akkori vietnámi hallgatónak milyen lehetett itt az élet. A fent említett baráti társaságot (amit Tien kapcsán említettem meg) őket is többnyire otteni tanulmányai során és otthoni magyar nyelvórái során ismerte meg és nagyjából úgy lehet elképzelni, mint a filmben Tiborékat. Ők azóta is jóban vannak és azok akik azóta is itt élnek, főleg ünnepek alkalmában szerveztek különböző összejöveteleket, amin mindenki családostul részt vett (főleg amíg mi gyerekek még kisebbek voltunk). Így akik aznap a tesztvetítésen megtekintették az alkotást, valamilyen szinten nosztalgikus élményt válthatott ki, mert eszükbe juthatott, hogy nekik a 90-es években milyen lehetett és lett egy elképzelésük, hogy elődeiknek milyen lehetett ugyanezt átélni, akik korábban a 70-es években jöhettek Magyarországra tanulni.
A korábban is említett történetvezetési és karakterépítési hibákon túl a másik, ami engem így kicsit zavart, hogy az egyetemi jeleneteket a BME területén forgatták és volt BME-s hallgatóként kicsit fura érzést váltott ki belőlem, hogy azt akarták eladni Agrártudományi Egyetemként. Nem azt mondom, hogy ez egyébként baj, mert amúgy a BME épületei elég szépek ahhoz, hogy ott forgassanak filmet, de bennem folyton ott motoszkált a gondolat, hogy "De hát ez a BME :D".
Mindent összevetve én annak tudom ajánlani a filmet, akik meg szeretnének nézni egy kalandos filmet, ami több magyar-vietnámi páros szerelmi történetét meséli el. Akit valamennyire érdekel a vietnámi nyelv és kultúra is, mert részben azt is bemutatja. Illetve érdekel, hogy a 70-es években milyen lehetett vietnámi hallgatóként magyar egyetemen tanulni és mivel járt, ha az ember megszegte az akkori szigorú szabályokat.
Hol tudjátok nézni? Én mindkét alkalommal moziban néztem, szóval nekem is nyomozni kellett emiatt. Biztos egyéb kevésbé jogtiszta oldalakon is meg lehet már találni, ha az ember úgy keresne. Viszont ha valaki hivatalos formában akarja nézni, akkor jelenleg csak annyit találtam, hogy a Filmio oldalon egy 990 Ft-os összeg ellenében ki lehet kölcsönözni a filmet egy kb. 3-4 napra. Illetve hamarosan az HBO csatorna kínálatában is elérhető lesz.
Commentaires